Úgy 20 éves lehettem, amikor az utamat keresve egy asztrológus azt mondta nekem, hogy a sorsfeladatom a tanítás vagy a gyógyítás. Akkortájt végeztem a Budapesti Gazdasági Főiskolán és friss pályakezdőként egyik említett „fehér köpeny” sem illet bele az elképzeléseimbe.

Később a gyermekeim születését követően döbbentem rá arra, hogy a klinikai orvoslás bizony ugyancsak támogatásra szorul az otthon felmerült egészségügyi kihívásokat illetően. Nem hittem abban, hogy kizárólag gyógyszerekkel és szikével lehet eredményeket elérni. Kerestem azt, hogy milyen alternatív terápiákkal tudjuk elkerülni azt, hogy orvosi vizsgálatok többkilométeres útvesztőiben bolyongjunk.
Ekkor iratkoztam be a Természetgyógyász Akadémiára, melynek elvégzésével még elhivatottabb lettem aziránt, hogy többet tudjak meg az emberi test és lélek működéséről. Egy évig egy Táltos mellett tanultam elfeledettnek hitt terápiákat. És minél többet tanultam, annál nagyobb tudásra szomjaztam, képzéseket és tanfolyamokat egymást követve végeztem. Ezt követően az volt a következő célkitűzésem, hogy mindazt a tudást, amit megszereztem, hivatalos formába öntsem, így szakosodtam az elsődleges szakterületem, a reflexológia irányába, melyből hivatalos állami vizsgát tettem.

A saját reflexológus praxisomat elkezdve azt tapasztaltam, hogy a pácienseim többségének panaszait a talpukon kívül további célirányos kezelésekkel is tudom gyógyítani, így a terjesztettem ki az érdeklődésemet a kötőszöveti terápiák irányába.
Úgy gondolom, hogy a mai ember élete telis-tele van olyan kihívásokkal, mely kőkeményen igénybe veszi a testét és a lelkét és komoly segítségre van szükségük atéren, hogy helyt tudjanak állni a mindennapi tevékenységeikben. Úgy vélem, hogy a mai rohanó és túlterhelt világunkban olyan kiegészítő terápiákra van szükség, melyben gyors, hatékony és tartós megoldásokat tudnak hozni az életünkbe. Mindemellett a problémák kialakulásának okára kell a fókuszt helyeznünk és az embereket teljes egészében kell vizsgálni és kezelni.